pre belsonap.hu

Világi Isteneink

Én úgy fogalmaznék, hogy Papa és Mama.

Tőlük tanultuk, másoltuk, hogyan kell vagy hogyan nem szabad élni. Hogyan kell túlélni. Mikor megszülettünk, ők tettek tisztába. Ők mulasztották el a fájdalmunkat. Az éhségünket. Ők vigasztaltak, szerettek. Szóltak, hogy „forró a kályha”. Persze a tapasztalás kellett. Ezért az első adandó alkalommal megtapogattuk azt a „kályhát”. Így megtanultuk, hogy amit ők mondanak, az úgy van. Ez még jobban megerősített minket, hogy ők mindent tudnak. Ők mindent jól csinálnak. Csoda, hogy meg akarunk nekik felelni?

Van ellenpélda is. Az alkoholista apának nem lesz feltétlenül alkoholista fia. Van mindkettőre számtalan példa. Ez lehet megfelelésből. Lehet tagadásból. De ezek nyilvánvaló dolgok. Nem minden ennyire nyilvánvaló, és „egyszerű”.

Van, hogy csak részeket fogadunk el, és más részeket viszont megtagadunk. 12 évesen az esztergapad mellett azt hittem, hogy ettől teljesebb dolgot nem is tudok egész életemben csinálni. Végül nem azt csinálom, de mielőtt elkezdtem volna a saját utamat járni, előtte még fizetés nélkül dolgoztam Apámmal a gyerekkori közös munkák után 6 + 3 évet. Szinte ezzel párhuzamosan egy másik üzletben 8 évig. Egy percét sem bánom. Sőt, az utóbbiban sokat mentorált, ami kellett a sikereimhez. De kérdem én: ez kellett, hogy érezzem a szeretetét? Ezért kellett „követnem” az útján? Vagy „csak” megfelelésből?

Vagy anyunak úgy felelek meg, ha főiskolára járok, de úgy lázadok, hogy fél évvel a vége előtt abbahagyom? Lehet, hogy az életünk ennyire egyszerű? Vagy olyat teszünk, amivel megfelelünk, vagy olyat, amivel tagadunk? Lázadunk?

A tréning erről szól. Nem az fontos, hogy ők mit akarnak, vagy nem akarnak. Az a fontos, hogy Te mit akarsz! De ahhoz először szabaddá kell válnod. Itt megint egy kérdés: a „menekülés” szabadság?

Tehát ránézünk a szüleinkre. Egyesével. Közösen. A kapcsolatunkra velük. Miben felelek meg? Miben lázadok? Munka? Pénz? Önmegvalósítás? Párkapcsolat? Csakhogy a legfontosabbakat említsem.

De mehetek tovább is. Miért nem lehetek szomorú? Miért nem félhetek? Miért nem sírhatok? (ugye fiúk... :)

A többi kérdést Te is tudod. Felteheted. És itt elengedheted, mert a környezet biztonságos. A módszer is kipróbált. De felmerül a kérdés: miben más ez, mint eddig bármilyen tréning?

Mert itt kapsz még valamit: egy kapcsolatot azzal a szülőddel, aki mindent megad neked. Aki mindig ott van veled. Aki megadja neked mindazt, amire vágytál.

Mert elindulni nagyon jó. Csak sokszor visszafordulunk. Mert egyszerre félelmetes is az elszakadás. Hová érkezem? Mi lesz ott? Ezért nem csak elindulunk, de meg is érkezünk. Beleereszkedünk. Játszunk. Szórakozunk. És közben haladunk. A legszebb pedig az, hogy nem kell feltétlenül belefeszülni a változásba.

Ez a Papa, Mama tréning.

Tudnod kell, hogy ezen a tréning nem csak a Hellinger-módszert használjuk. Ezért fontosnak tartom, hogy mielőtt részt vennél ezen, gyere el hozzám egy „szimpla” családállítós napra, természetesen kliensként. Ez a további munkánknál fontos lesz. Pl. azért, mert a Papa, Mama tréningen a közös munka ellenére, ill. ezzel együtt mindenkinek van egyéni állítása is.

A tréning 1 napos. Ára 15.000 Ft.

Ha érdekel, jelentkezz az alábbi linken:

https://spreadsheets.google.com/viewform?formkey=dFNOcjAzUTlLeTdrQThNQU5PLTh5Y1E6MQ

Ha családállításra jelentkeznél, azt pedig itt teheted meg:

https://spreadsheets.google.com/viewform?formkey=dGVqQTdFUXdrUDhVZWhUczBhaXFhSUE6MQ

További kérdéseidre a fulopsanyi@belsonap.hu-n, vagy a 20/53 55 626-os számon kaphatsz választ.

A változásból indulok, hát kezdjük azzal!

Miért? Mert változni oly nehéz... aztán egyszer csak hirtelen könnyűvé válik.

Aztán ez a következő "miért". Mitől lesz hirtelen könnyű. De szaladok előre!

Azért kezdjük a változással, mert én azt segítem.

Ha eddig nem mertél, akkor azt. Ha nagyon sokat változtál, akkor azt. Itt felfedezheted magad, hogy mit miért teszel.

Sokunknál talán az az erősebb, hogy nem változunk. Ezért itt a lehetőség, hogy ne nyugodjunk bele a dolgokba, kapcsolatokba, helyzetekbe, egészségi állapotokba.

De van még más oka is a kezdésnek.

Tudományos munkánál a citálás elengedhetetlen. Ez pedig mégiscsak egy Fülöpsanyi Tudományos Munka :)

Így nagy örömmel citálom néhány mentoromat. 3 embert mutatok be, akik talán a legnagyobb hatással voltak eddigi életemre. Mindegyik, beszél róla, vagy ha nem is beszél, de tetteiben mutatkozik meg a változás.

Daniel Whiteside. Színész. Terapeuta. A kineziológia egyik atyja. Mikor eljött megtartani az Egységet – mely egy 4 napos tréning – már az elején közölte velünk, hogy nem a munkafüzet szerint fog haladni - elmondása szerint a németek nagyon utálták e miatt 1 hónappal előtte :)

Visszatérve. A tréninget Ő írta. Ő dolgozta ki. Az Ő tapasztalatai szerint. Csakhogy a tréning előtt néhány hónappal lett néhány komoly felismerése, és nem volt rest változtatni. Elmondása szerint nem kis változáson ment keresztül. Akkor már túl volt a 70-en.

Úgy látszik, a kineziológián is lehet változtatni, pedig úgy tűnik, hogy elég fix a struktúrája.

Itt azért le kell egy dolgot szögezni. A változáson nem azt értem, hogy fenekestül fel kell forgatni az életünket. Le kell cserélni a ruhatárat, új munkahely, másik lakás, és egy másik pasi/nő az új frizura mellé :) - persze, nem mondom, hogy néha nem erre van szükség. Deee, talán nem évente...

A már működő dolgok jó, ha maradnak – Daniel sem mindent változtatott meg.

Nem biztos, hogy "jó", ha a változás trendi. Nem attól leszünk „ügyes gyerekek”, ha változunk. Ha az lesz, könnyen elveszik a lényeg. A szeretet, a tisztelet...

Erről jutott eszembe: NEM – LESZ – MÁSIK – ANYÁD/APÁD! - megfelelő rész aláhúzandó :)

Azt megtehetjük, hogy az időnyomon visszafelé haladva rendbe tesszük a dolgokat magunkban. De az evilági Isteneinket (szüleinket hívom így) nem lehet lecserélni! És ezt úgy mondom, hogy 1,5 évvel ezelőtt rég nem látott exem harmadik kérdése: „és anyukáddal veszekszel még?” :) 

Most mondanám neki, hogy már nem, de ehhez nekem is keresztül kellett menni jó néhány felismerésen, és változáson.

De haladjunk tovább.

Dr. Arnold Polivka. Kineziológus. Általa ismertem meg a Hellinger módszert. Számomra Ő használta először a Hellingert tényleg módszerként. Egy lehetséges módszerként.

Még az első Mo.-i kurzusán vettem részt. Aztán beültem a 2. csoportba is. A téma ugyanaz volt. Kineziológia és Hellinger... de sok szempontból már máshogy oktatta. Sokkal jobban sikerült tapasztalati úton megközelíttetnie a módszert a leendő terapeutákkal.

És emlékszem, a legutóbbi beszélgetésünkre. Ugyanezt mondta: "Jó a tréning, jó, de valamit még változtatni kell, mert..."

És végül, de nem utolsó sorban - merthogy a citálás korántsem teljes -, itt van Mosonyi Szilárd. Coach. Gestalt terapeuta. KVT megalkotója. Egy kócos társaság terelgetője. Tőle coachingot tanulok... vagyis inkább tapasztalok. Az eddigiek után nem is értem :), hogy miért azt hallom meg tőle: „nem Mosonyi Szilárdokat képzek... találd meg a saját „hangodat”, a saját módszeredet. Legyél rá tudatos."

Úgyhogy a változásból jövök, és oda tartok azon keresztül. Úgy látszik, a mentoraimon keresztül ez égetődött belém. A múltat pedig nem lehet megtagadni.

Ezen a nyáron sikerült is egy komoly változást csinálni a tréningen. Csodás volt, üdítő, hogy sikerült magamon... hmm... bocsi, de ez már egy másik poszt. Most vettem észre, hogy ez már egy másik témába át fog úszni, mert ez már a tudatosságról szól. Pl. a kliens tudatosságáról.

Akkor folyt. köv.

Addig is, érzed jól magad!

Fülöpsanyi